Váci Mihály: Bitangok

,,- Ne bánd: mi van? Ne várd: mi lesz Így, úgy? – nem a te ügyed ez!
Mit érdekel, mit érnek el?
Egyre ügyelj: neked mi kell!
Legyél ügyes: mindenre less!
Siess, csak élj! Szeress! Szerezz!
Lopj lophatót, csalj csalhatót.
Pár buta bók: csattan a csók.
Szájon a méz, szíven a máz:
szavad igéz, szíved igáz.
Nincs az a zár, mely ellenáll,
s nincs az az ár, mit ne ajánlj!
Se fagy, se tűz, se szent, se szűz
ne térítsen, ha vágyad űz!
Mindent igérj, és sírva kérj;
ha addig élj: - mindent elérj!
Törvény s a jog? – Mit a marok
téphet s a fog: - az birtokod!
Mit? Nem mered? – Az emberek?!
Ne légy gyerek! – Ne képzelegj!
Hagyj szívet, észt! És semmi vészt
ne félj! Te légy mindenre kész!

Ám túrj, ha kell! – Neked jön el
a perc, ha mersz; - de arra fel!
Topogj te, várj, légy alakos,
de alapos! – ha kell: taposs!
Tiporj, tarolj, vádolj, zsarolj,
ölelve ölj, s míg fojtsz, - karolj!
Nyerj érdemet, ha érdem ez,
- de kést szegezz, ha érdemes!
A bajban hullj le, bújj, lapulj;
Míg alakul – simulj alul.
- De légy te kész és vészt idézz,
marj, mint a mész,, mindent eméssz,
alapba véss és bajt tetézz!
Ha szívet és ideget, észt
kitépsz - elérsz, törsz, mint az érc,
körömmel és foggal – kevés!
Minden kevés! – Ezekre? – Kést!

Ha cél, ha szél, érv színt cserél:
te légy vörös, te légy fehér!
Ne sápadj el és ne pirulj
- akármilyen tavasz: - virulj!
Mit, az erény?! – Gyors – ló sörény.
Markold meg. Légy te gyors, serény!
Ha bírja arc, kivívja harc,
könyökli kar, amit akarsz!
Mindegy, mi ül kívül, belől?
A szín? a szív? a szúr? a szőr?
Színleld a színt, s legyél szíves,
hasonlíts te mindenkihez.


Orozz osztályt, hazudj hazát,
válaszd a győző igazát!
Esküdj eget, tüzet, jeget.
Válassz vallást, évente mást!
Tégy hitvallást, írj vallomást!
Ha kell jó törzs, vén proli ős?
- légy mai hős: te győzd, - de győzz!
Ki megy elöl? Ki ül felül?
Akárkiken: - mindig felül!
Akárkik közt: - mindig elöl!
Törtess hát, törj, csalj és pörölj.
Ha kell: könyök; ha kell – ököl,
tőr és pöröly; s ha kell …- te ölj!
Egész világ, ha összedől,
mindent felrúgj magad elől!
A föld kihűlt üszkére ülj,
- csak Te! csak Te kerülj felül!”

Váci Mihály (1924-1970)

---

Közzététel: